Lencsedékek

Beteg vagyok. Gondoltam kikuralom magam, de nem ment. Egyre rosszabbra fordult a helyzet, mig kedden elmentem az orvaoshoz. Meg egy honapja sem vagyok itt es mar orvoshoz kell menni, gratulalok.  Na mindegy. Mondom a nönek, aki az adminisztraciot vegzi:  Ide jarok az egyetemre, nem tudom kihez tartozom, jo helyen vagyok-e.  Erre elkezd nevetni: Beteg?  Akkor  orvoshoz kell mennie. Mindegy kihez, csak orvos legyen. Na, gondoltam magamban, ezt magyarazd el Magyarorszagon is.. Aztan kifizettette velem a 10 euros vizitdijat amitöl kishijan  elajultam, de sebaj.  Huzzatok  le rolam a gatyat is. Betantorogtam a varoba. Azta! Olyan szuper fa jatekok voltak, golyokkal, akadalypalya, minden! Azta. Majdnem odaöltem, amikor bejött egy neni. Francba. Mit gondolt volna, egy ilyen ottromba orias mit akar a gyerekjatekok közt.. :( Na, felirtak az antibioatikumot. Gyogyszertar. Mondja  a nö, ezert nem kell fizetnie. ? Most erre mit mondjak. En mar nem ertek semmit. Es a vizitdijrol meg kiderült, hogy harom honapra szol. Szoval az elkövezkezendö fel ev betegsegeit idöben le kell zavarnom mind.

A nemet lanyok amugy nem olyan szepek. Nem is csunyak, de ugyan olyan az összes. Tök ugyan olyan. Ugyanuggy öltözködnek, (kicsit sportos, kicsit nöies) ugyanolyan a hajuk, mindenük. A fiuk. Hat, igazabol egyet sem tudok hirtelen felidezni, ugyhogy gondolom nem szebbek, mint nalunk. Az egyetem nagyon pici, allitolag 4000 diak jar ide de en mindig ugyanazt az 50-et latom.

Most nem azert, de picit el vagyok keseredve. Olvasom a expresszionizmusrol szolo könyvem es elöször a filozofiai elözmenyekröl ir. Csomo minden ismerös, de semmiröl nem tudok eleget, van amit nem is ertek. Nem most jöttem erre ra, de soha, soha semmiböl nem lehet szaz szazalekos a tudasunk. Hogy mindent tudjak az expresszionizmusrol az elözmenyeivel is tökeletesen tisztaban kene lennem. Ahhoz meg el kene vegeznem egy filozofia szakot, mert minden valamire epül. Es akkor meg nem is beszeltem az irodalomrol, egy müvtöri szak sem artana, egy esztetika meg egy töri szak. Na akkor sejthetnek valamit rola. Es ez annyira elkeserit. Semmi, semmi nincs a földön, ami önmagaban lenne. Ami egy egeszet alkotna egyedül. Minden mindennel összefügg es elözmenyei, következmenyei, környezete, stb van. Es ez annyira de annyira bosszant. Meg elkeserit. Mi ertelme van barminek is, ha soha nem lehet 100 szazalekos a tudasom rola? Ugy kezdjek bele valamibe, hogy mar az elejen tudom, hogy nem vegzek teljes munkat? (Persze: törekedni kell a tökeletessegre, meg akkor is, ha ez nem erhetö el. Ez egy hülyeseg) Es egyaltalan: Gondolkodhatok-e, leirhatom-e velemenyem ugy valamiröl, ha nem ismerem teljesen?
Rajöttem: Az ember nem arra született, hogy gondolkodjon. (Vagy csak en nem) En ösztönleny akarok maradni. Es ez nem azt jelenti, hogy  ugy akarok elni mint egy allat. Csupan nem kivanok szellemi munkat vegezni. Szobrasz, festö, iro akarok lenni es csak alkotni anelkül, hogy agyalnek rajta, miert, mi ihlette, miert  hoztam letre, van-e haszna, tetszik-e  valakinek.