Voltunk mult heten egy buliban. Agival. Persze mire odaertünk, felkapcsoltak a villanyt, hogy vege. Mindezt egy orakor. Mar nem azert, de otthon ekkor kezdenek el tancolni az emberek. Tök mergesek voltunk. Aztan a Rudi egy haverja mondta, hogy aznap nala is van valami buli. Hat mi beallitottunk, vittük a Zuzit a Tonjat es a ket belga sracot. Annak is epp akkor volt vege, de betessekelt minket a gyerek. Alacsony, duci, vastagkeretes szemüveg, hosszabb haj. Csak fiuk voltak rajtunk kivül. Meg csak az sem esett le, hogy valami egyenruha-fele volt rajtuk. Masnap meselte az egyik lakotarsa az Aginak, hogy ez valami elit egyesület vagy szövetseg. Sajat szabalyaik vannak, csak ferfiak lephetnek be. Tagadjak, hogy közük lenne a politikahoz, de a csaj szerint ez valami szelsöjobboldali gyülekezet. En meg ott magyaraztam a szöke kekszemü nemetnek, hogy milyen bena egy nemzet.. De nevetett.
Voltunk Augsburgban szombaton. En nagyon szeretem azt a varost. Voltunk Brecht szülöhazaban is meg a Fuggereiban. Talalkoztam a keresztmamival es a bicajomat is megkaptam. Haza is hoztam a busszal. Szombat este ki akartam probalni, de halalfelelmem volt. Utoljara alsoban bicikliztem, akkor is beestem az arokba es senki nem hallotta az üvöltesemet. Es mivel a cipöfüzöm ratekeredett a pedalra, nem tudtam magam kiszabaditani. Egy oran at vonyitottam egy arokban. Na pont erre gondoltam miközben gurultam a sötetben, aztan visszatoltam a koli ele inkabb. Szerintem picit fel is kell pumpalni a kereket. De ugy örülök neki!
Fu de hideg van.
:(
2007.11.19. 16:06 Lencse
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lencse.blog.hu/api/trackback/id/tr89234421
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Thomas 2007.11.19. 19:44:38
Gondoltam... mindenfele szemelyeskedes nelkül fellibentem a fatylat Hesse altal propagalt vilagkepröl, ha mar kedves mindenki Lencsejenek a Pusztai farkas a kedvenc müve. Ugyebar szegeny Thomas megkapta Zsuzsa augur belekböl kiolvasott joslatat, hogy egy megfaradt, maganyos venemberkent fog, sozusagen, szepen mondva, elmulni. Csak azt nem ertem hogy ez az altalaban az emberek 90%-at megrökönyödesre sarkallo vegzet hogyan lehet egy Hesse fan szemeben hasonloan lesulyto, hogy egy olyan embernek szanja, akit, köztudottan, nem tulzottan kedvel.
Nem szeretnek a levegöbe kalimpalni, ezert egy idezettel hagy szolgaljak:
"Pár héttel később beiratkoztam a H.-i egyetemre, ahol minden kiábrándított. A filozófiatörténeti előadások ugyanolyan lélektelenek és gépiesek voltak, mint az egyetemista ifjak bolondozásai. minden sablonosan zajlott: az egyik ugyanazt fújta, mint a másik, és a felforrósodott jókedv a kisfiús arcokon lehangolóan üresnek és előregyártottnak látszott. Én azonban szabad voltam, egész nap azt csináltam, amit akartam. A városon kívül laktam, egy öreg ház falai között, csendesen és nyugalmasan, asztalomon eg ypár Nietzsche-kötettel. Együtt éltem Nietzschével. Felfedeztem leke magányát, megéreztem a sorsot, amely feltartóztathatatlanul hajszolta, vele együtt szenvedtem, és boldog voltam, hogy rábukkantam valakire, aki ilyen könyörtelenül a maga útját járta."
Nem szeretnek senkire sem ujjal mutogatni, de azert ez a "Lebensweise" igencsak ismerös, nicht wahr? Es azt hiszem, brauche ich gar nicht zu sagen, hogy egyedül egy manzardszobaban Nietzsche kötetekkel, nem eppen egy szalonspicces baratkozos mindenkivel jofej beallitottsagot indukal.
Annyit meg hagy szabadjon megemlitenem, (az elözö idezet Hesse Demian cimü müveböl került kiollozasra), hogy a közszeretetnek igencsak örvendö Hesse Steppenwolf cimü regenyeben Steppenwolf urasag eletmodja sem azt a fajta eletmodot tükrözi, amit en oly hevesen kerdöre vonok, ill. olykor-olykor erösebben szapulok. Es most nehogy azzal jöjjön valaki hogy az csak egy iroi eszköz, amivel hatasosabban lehetett a kispolgari-polgari, tiszta, alles in Ordnung vilag hatulütöit, mechanikus mozgatoruggoit plasztikusabban abrazolni. Ez nem erv. Ugyanis nem veletlen hogy ezzel a vilaggal szemben minden regenyeben ezt a fajta szomoru, belül a vilaggal perlekedö elmaganyosodast allitja kontrasztba . (nem beszelve a tömentelen Nietzsche hivatkozasra, egyebekre, ha lesz ra igeny akkor onnan is fogok idezni)
Többek között ezert is felfogahatatlan szamomra: hogyan lehet egy olyan valakinek az iment emlitett mü a kedvence, ha semmifele bennsö rokonsagot nem mutat azzal a „Lebensauffassung“-gal , amit a mü propagal, (csunya szoval). Hiszen, pl. embereknek, altalaban, igy nekem is, azert tetszik egy irodalmi mü, nagyon, olyan villamcsapasszerüen „ütösen“, mert magamra ismerek fel benne. Ez nem nagyzolas, aki kicsit is komolyabban olvas egy könyvet, (es nem a tengerparton napszemcsiben kimonoban) ezt az erzest ismeri. Egyszer ha lesz idöd kedves Lencse adj erre magyarazatot, kerlek.
Nem szeretnek a levegöbe kalimpalni, ezert egy idezettel hagy szolgaljak:
"Pár héttel később beiratkoztam a H.-i egyetemre, ahol minden kiábrándított. A filozófiatörténeti előadások ugyanolyan lélektelenek és gépiesek voltak, mint az egyetemista ifjak bolondozásai. minden sablonosan zajlott: az egyik ugyanazt fújta, mint a másik, és a felforrósodott jókedv a kisfiús arcokon lehangolóan üresnek és előregyártottnak látszott. Én azonban szabad voltam, egész nap azt csináltam, amit akartam. A városon kívül laktam, egy öreg ház falai között, csendesen és nyugalmasan, asztalomon eg ypár Nietzsche-kötettel. Együtt éltem Nietzschével. Felfedeztem leke magányát, megéreztem a sorsot, amely feltartóztathatatlanul hajszolta, vele együtt szenvedtem, és boldog voltam, hogy rábukkantam valakire, aki ilyen könyörtelenül a maga útját járta."
Nem szeretnek senkire sem ujjal mutogatni, de azert ez a "Lebensweise" igencsak ismerös, nicht wahr? Es azt hiszem, brauche ich gar nicht zu sagen, hogy egyedül egy manzardszobaban Nietzsche kötetekkel, nem eppen egy szalonspicces baratkozos mindenkivel jofej beallitottsagot indukal.
Annyit meg hagy szabadjon megemlitenem, (az elözö idezet Hesse Demian cimü müveböl került kiollozasra), hogy a közszeretetnek igencsak örvendö Hesse Steppenwolf cimü regenyeben Steppenwolf urasag eletmodja sem azt a fajta eletmodot tükrözi, amit en oly hevesen kerdöre vonok, ill. olykor-olykor erösebben szapulok. Es most nehogy azzal jöjjön valaki hogy az csak egy iroi eszköz, amivel hatasosabban lehetett a kispolgari-polgari, tiszta, alles in Ordnung vilag hatulütöit, mechanikus mozgatoruggoit plasztikusabban abrazolni. Ez nem erv. Ugyanis nem veletlen hogy ezzel a vilaggal szemben minden regenyeben ezt a fajta szomoru, belül a vilaggal perlekedö elmaganyosodast allitja kontrasztba . (nem beszelve a tömentelen Nietzsche hivatkozasra, egyebekre, ha lesz ra igeny akkor onnan is fogok idezni)
Többek között ezert is felfogahatatlan szamomra: hogyan lehet egy olyan valakinek az iment emlitett mü a kedvence, ha semmifele bennsö rokonsagot nem mutat azzal a „Lebensauffassung“-gal , amit a mü propagal, (csunya szoval). Hiszen, pl. embereknek, altalaban, igy nekem is, azert tetszik egy irodalmi mü, nagyon, olyan villamcsapasszerüen „ütösen“, mert magamra ismerek fel benne. Ez nem nagyzolas, aki kicsit is komolyabban olvas egy könyvet, (es nem a tengerparton napszemcsiben kimonoban) ezt az erzest ismeri. Egyszer ha lesz idöd kedves Lencse adj erre magyarazatot, kerlek.
