En nem tudom, kedelybeteg lehetek, vagy ilyesmi mert most meg kiugrom a börömböl olyan boldog vagyok. Ennek több kisebb oka van.
Egy. Harom napja elhataroztam, hogy pentekre befejezem a hazidogamat naturalizmusbol. 10 oldal, napi kettöt csak összehozok valahogy. Nos, harom napja jövök-megyek, almodozom, neha irok valamit, aztan megint jövök-megyek (ez a kolin belül ertendö) aztan eszem, irok. Es lam: Ma delelöttre befejeztem. Nem is ertem. Mintha neha megszallna valami demon, leülök es masfel oran keresztül vesem a betüket megallas nelkül. Es ott terem ket-harom oldal ugy, hogy nem nagyon emlekszem magara a folyamatra. Szuper. (Hu, ha igy ontanam a novellakat is!)
A masik. En nem gondoltam volna, hogy ennyire jok a Bunuel filmek. Lattam A nap szepe-t, tegnap a Viridiana-t. Teljesen oda vagyok. Egyszerüen olyan erzes fog el ha rajuk gondolok.. összeugrik a gyomrom. Es a heten meg kettöt lead a tv. Folyton eszembe jutnak reszletek, kis aprosagok, aminek annyira pontosan megvan a filmben a helye, annyira össze van rakva..
A harmadik. Thomas Mann: Egy szelhamos vallomasai. Nem nagyon törtent az elsö szaz oldalon semmi, de ahogy olvasom, elönt az eletkedv. Imadom Thomas Mannt. Ezt nem is ragozom topvabb.

Nos, az utolso. Van a negyedik emeleten egy gyerek, Sebastian. A Petra sokat mesel rola, mert a masik szlovak csaj a negyediken lakik, igy ismerik. A sracot ket hete lattam elöször es szija-val köszönt. Nem nagyon ertettem, de aztan meseltek, hogy magyar baratnöje volt. Aztan a nemet iwiwen lattam rola egy kepet, amin a parlament van a hatterben. Erre irtam neki, hogy a, Budapest. Nem rossz. A legjobb varos. Erre visszairt, hogy igen, es itt meg itt milyen jo a palacsinta, bla bla. Aztan ma jövök haza a boltbol es latom, hogy egy ötven meterre mögöttem jön. Berohanok, hivom a liftet mint egy örült, gyere mar, gyere mar. Egyszercsak egy hello a hatam mögül. A francba. Tök hülyen neztem ki epp. Visszaköszöntem. Nyitnam a liftajtot, de meg mindig nincs lent. "Te irtal nekem a wiwen, igaz?" Azt hittem elsüllyedek. "Aha"  Megint ajtorantas, semmi.  "Es,  te pesti vagy?" valasz:"Aha". Na vegre leer a lift, szallnek be. "Es itt laksz a koliban?" (Hol laknek, nem, csak poenbol liftezek egy kicsit mert Magyarorszagon nincs ilyen.) "Aha" Mindig a legjobbkor kukulok meg. Ja, azt meg nem mondtam, hogy a srac 29 eves, csillogo barna szemek, göndör barna haj, borosta.. uhh.. Vegre sikerül egy ertelmes mondatot kipreselnem a szamon: "Te is lifttel jössz?" "Nem, en mindig gyalog megyek." "Akkor szia" "Varj, es meddig maradsz?" "ö, meg egy szemesztert." "Az jo. Akkor erezd jol magad itt". Berohamozok a szobamba es verem a fejem a falba. Jo, akkor most egy gyors hajmosas, az lehiggaszt. Ki jön szembe a folyoson? A Sebastian. Bemegy a konyhankba. SOHA nem jön le hozzank, mert utalja a "tisztasagmanias" harmadik emeletet. Megmosom a hajam, epp kezdenem szaritani, mikor kopognak az ajtomon. "Ki az, gyere be". " En vagyok, Sebastian". Azt hittem lenyelem a hajszaritot. Kinyitom. "Csak gondoltam beszelgethetnenk. Nem tudtam, hogy vannak itt meg magyarok. Öö, de nem akarok zavarni." En meg, mint egy hülye allok az ajtoban, be nem hivnam szerencsetlent. "Vagy visszajövök kesöbb." Erre en :"Jo, az jo."  (hülye hülye hülye)  Meg gyorsan hozzatettem, hogy öt percen belül kesz vagyok. Na,  gyors rendrakas, hajszaritas. Es meg is jön.  Egy oran keresztül beszelgettünk.  Jobban ismeri Magyarorszagot mint en. Es ez a legjobb: Az elözö baratnöjet is Zsuzsinak hivtak, a csaj pazmanyos, komm-nemet szakos. Erre most mit mondjak? A srac fel evet volt Piliscsaban, fel evig Pazmanyos volt. Ismeri a Jenöt, Pest legjobb helyeit, irtojo zenet hallgat es ket diplomaja van. (Ja nem, a masodikat most csinalja) Kis aranyos. Ennyi. Ennyi. Ennyi.