Tulajdonkeppen nem ezekröl akartam irni, amiröl fogok, de mar megint annyi minden törtent velem az elmult ket napban, hogy az elmelkedeseimet hagyom esemenytelenebb idökre.
Nos. Ismet kint. No de hogy! Ilyen vonatutrol almodni sem mertem. Apa, anya, Lacko, Margit felrakott a vonatra, a nyolcvan zsak kajämmal együtt. Apa hangosan nyugtazta, hogy a szemben ülö csaj nem beszel magyarul. Dehogynem. Szegenynek vegig kellett hallgatnia az Agival folytatott picsogasomat a szilveszterröl, az aktualis pasiügyeket es vizsgaim törtenetet. Ekkor meg nem sejtettem, hogy szekely es ert mindent. Aztan ugy fel 12 körül felszall egy srac. Belöve, amennyire csak ember belöve lehet. Nem reszeg vagy füves, hanem a legkemenyebb narkos, alig allt a laban es a szemei ugy bedagadva, hogy ki sem tudta nagyon nyitni. Mindehhez olyan fantasztikus, elkepesztö lassusagu higanymozgas, hogy nem gyöztem bamulni. Senki nem engedte leülni, pedig eleg bekesnek latszott. En persze nem mertem azt mondani, hogy ne. Leül velem szembe, a szekely csaj melle. Na itt kezdödött a müsor. A gyerek elöször csak elaludt es egyre dölt elöre. Olyan pozokat vett fel, hogy egy yoga-mester is megirigyelhetne. A szekely leanyzo meg igy kommentalta: Hü de hajlekony vagy! Neked aztan nincs gondod az alvassal! Meddig hajolsz meg? Alfa, megvan? En meg ugy röhögtem, hogy a könnyem is kicsordult. Annyira jo volt.. Aztan montdam neki, hogy le kene fenykepezni. Elövette, csinalt egy par fotot, aztan nekem adta a gepet, hogy abbol a szögböl is, aztan megkerte a masik oldalon ülö gyereket, hogy onnan is legyen kep. A srac vegig probalt az ujsaga möge rejtözni, de mikor a lap mar ugy razkodott, hogy mindenki tudta, hogy ö is rajtunk röhög beszallt. Higany eleinte beszelt is hozzank valamit, de azt is olyan lassan es artikulalatlanul, hogy alig ertettünk valamit. Aztan mikor mar tiz perce beszelünk egymassal magyarul, a srac ranknez es megszolal: Ti külföldiek vagytok? Fantasztikus reakcioidö. Aztan azt mondta, hogy biztos albanok vagyunk. Ugy felorankent leejtette az összes iratat de valahogy mindig felebredt ra es lehajolt erte. Visszafele a mozdulatsor közepen elaludt. Tehat feluton volt a keze es bumm. Ugy maradt. A levegöben. En ilyet meg a földön nem lattam. Aztan sajnos leszallt. De mi reggelig beszelgettünk, vagy ötig. En ennyit meg eletmben nem röhögtem. Örülhettek a többiek a vonaton.. A srac Gyöngyösi es Münchenben jar a zenemüveszetire, a csaj Gyergyoi es München mellett babysitter. Nagyon jo volt.
A többit a masodik fejezetben, csak most mennem kell orara. Vettem ismet manzakartyat. De minek.. 'Ilyen szart meg nem ettem.. Valami zöldsegtrutyi es persze nem ezt akartam de.. megint nem mertem szolni. Ajj.
Elsö kaland
2008.01.14. 12:06 Lencse
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://lencse.blog.hu/api/trackback/id/tr67296715
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.