Hogy mi hiányzott még mindehhez? Az, hogy szülinapomon kiraboljanak egy szórakozóhelyen. Minden iratommal. Telefonnal.
Aztán, hogy a Wolfi közölje, hogy jövő héten nem tudok náluk aludni, mert padlócsere és meszelés van a náluk programon. Biztos alig vár..
Nem tudom mi történik velem. Életemben nem voltam még ennyire magam alatt. És egyszerűen nincs kiút. Haza akarok menni anyához. Tuti nem fogok Pesten élni. Egy undorító, mocskos, alvilági hely. Undorodom tőle. Mindenhol csak a szegénységet és a nyomort látni, a bűnözést, a bizalmatlanságot. Ki vagyok ábrándulva mindenből. Nincs kedvem semmihez. Nem látom értelmét semminek. Hogy tud ilyen rövid idő alatt miden elenkező előjelűre fordulni?
