Lencsedékek

A konyhank egyre jobb. miota van uj tv, mindenki ott bandazik. Szombaton atrendeztük az egeszet, ket sor szek, asztalok oldalra, chips, süti, dvd. Kis mozizast csaptunk. Persze ez nekem csak fel orat tartott, mert ismet vendegek erkeztek. Vasarnap a Bastian ismet meghivott vacsorara. (Hu de jol föz.. Nem merem visszahivni..)  Imadom a szintemet. Olya jo kis csapat, hogy hihetetlen. Amugy nevelem a nepet: Ket hete kivittem a konyhaba a müsorujsagomat, bedobtam a közösbe. Penteken mar hozta a Clemens a következöt :) minden este ott ülünk. Mar minden szar filmet kepes vagyok vegignezni, csak hogy a többiekkel lehessek. Nagyon jo. (Amugy Bunuel retrospektiv lesz a Berlinale miatt, ket hetig Bunuel filmeket ad az egyik ado.. El sem hiszem)
Most volt itt farsang. A tartozkodo, jegcsap, karotnyelt nemetek megbolondultak. hetfön kettötöl a Marktplatzon szinpad, felvonulas, bandak, zenekarok, tancosok, es MINDENKI beöltözve. De a keteves gyerektöl az öreg neniig, a fiatal helyi menöktöl az üzletemberig, mindenki. Es olyan szuper jelmezekbe! Persze en mindenröl lemaradtam, mert egesz hetfön oraim vannak.. Egy felorara tudtam csak odanezni. Aztan hazamentem hatkor, mert annyira almos voltam, hogy allni alig biratm. Minden kocsmaban ilyenkor reggelig buli. Na, gondolrtam,  ledölök egy fel orara aztan megnezem, mi folyik Eichstättben. Persze ruhastol nem, igy pizsi. Hoho, kezdödik egy film. Aztan megegy. A vegen ott ültem az agyamban, fel tizenkettö. Hallom az utcarol a fiatalok kiabalasat, dobperges, tüzijatek. En meg az agyamban fekszem. Hirtelen olyan szomorusag fogott el: Maskor harom napokat bulizok vegig, egy-ket ora alvas utan is megyek tovabb. Most meg, amikor ilyen alkalom van, papirkutya vagyok. Hurka. Eszembejutott apa, hogy biztos mondana: Hu, pedig ez biztos nagy buli.. Es vegre lathatnam a nemeteket, amikor megörülnek.. Persze siri csend a folyoson, mindenki mar biztos alszik, most ejjel egyedül vagjak neki... Ott feküdtem es pityeregtem, mikor fura hangokra lettem figyelmes. Valaki a tüzletran rohangal. Atzan kuncogasok. A harom fiu  a szintünkröl. Clemens, Bart es Marco. Ugy sutymorogtak es kuncogtak, mint a 15 evesek. Kikukucskalok. Ott allnak az ajtom elött es kucorognak. (Az a Marco ajataja elött-et is jelenti, tehat nem miattam alltak ott) Szepen vegigbandukoltam a folyoson. Petra, ebren vagy? Igen. Nem jössz velem a varosba? Almos vagyok, nem birok. Jo. Vissza a fiukhoz. Ittatok, vagy mit vihogtok? Nem, ök dehogy. Jo. Ekkor elkezdtem rimankodni, hogy jöjjenek velem csak egy fel orara körülnezni. Azt nem lehet, mert tuti talalkoznanak ismerössel, es akkor ket napig nem ternek haza. A MArco meg ravagta, hogy menjünk. Öt perc mulva tettrekeszen vartam ra. Öregem, nem eleg, hogy ugy vezet, mint egy örült, de meg a varosnezese is egy rohanas volt. Olyan helyeket mutatott, hogy el sem hittem. mindezt rohamleptekkel, nehe allt csak meg, mikor valami gyogynövenyre lelt. Mindent tud Eichstättröl. Komolyan mondom, a püspökök eletetöl az utolso lefejezesig, a nacik ujsagnyomdajatol a helyi müveszekig.. Nagyon jo volt. Aztan meghivott egy pizzara es utana beültünk egy sörre. Megtalaltam. Egy kocsma. Nem az a nemet Kneipe, hanem KOCSMA. Tele felreszeg öregekkel, (dobokockamintas-szateninges bacsi) santa, feszülö-topos ötvenes pincernö  borgözös lehelettel,  papirkigyok a falakon, David Hasselhof a zenegepböl..  Fantasztikus. Ilyen tuti nincs több egesz Nemetorszagban.

Tegnap meg a magyarokkal csaptunk nagy lakomat. Pizzat gyurtunk, mindenki hozta a sajat kis sütijet (a pogacsamnak ismet nagy sikere volt -  a Clemens is megjegyezte, hogy isteni) hagymatorta, makospite, barackoslepeny, minden. Negytöl nyolcig zabaltunk. Feltankoltunk a böjtre.. De en meg most is rosszul vagyok, annyit ettem. Mindenki cak amult-bamult, hogy a magyarok aztan tudnak elni. Marcotol kaptunk egy-ket pizzasütesi tippet, szoval nagyon profi volt minden.

Annyira szomoru vagyok. A Clemens elmegy következö felevben Stuttgartba. Tegnap kettesben neztünk a Dr. House-t felhomalyban.


Mindig remalmaim vannak. Harom fele, különbözö variaciokban:
1.Ufok. Illetve csak egy, de az meg akar semmisiteni, mert tudok roluk. Kicsi, fekete. Nagyon gonosz
2. Egyedül a Katival Balatonföldvaron. Este, sötet. Hangok. Vagy nappal, de akkor meg tul nagy csend. Taljasen mas, mint a földvari nyaralo, de TUDOM, hogy az a nyaralonk. Valami nagyon nem stimmel, de nem tudom, hogy mi. Nagyon felünk mindketten.
3. Eltevedek sopronban. mindig ugyanazon a lakonegyedben bolyongok, es valamit vagy valakit keresek, de nem tudok ra emlekezni, hogy kit, mit. Egyaltalan nem ugy nez ki, mint Sopron, de TUDOM, hogy az Sopron.

Rendszerint az almaim legizgalmasabb, legfelelmetesebb resze köben elkezd leszakadni a falra ragaszthato törülközötartom. Ez eleinte ilyen sercegö hang, aztan hirtelen egy reccsenes, es a következö reccsenes az, mikor beleesik a szemetesbe a törülközö. Na ekkor kiugrom az agybol es fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Balaton? Nem. Sopron? Nem. De nem is Pecs, nem is Piliscsaba, sem Pest vagy Högyesz.  Ott ülök az agyban es nem ertem a helyzetet.  Es masnap elalszom..