Szóval. Azt találtam ki, hogy minden nap visszaolvasom az egy évvel ezelőtt történteket. De rájöttem, hogy ez meg azért nem jó, mert nem írtam minden nap vagy csak egy sort :( Ezért írok is, mert attól is olyan "kinti" hangulatom lesz.
Amúgy meg mindenről már Eichstätt jut eszembe. Ahogy reggel a kávét iszom, a konyhánkba képzelem magam, elképzelem, hogy ott mot mit látnék ha kinéznék az ablakon (ködöt, mi mást - de még az is hiányzik) Mikor német referátumot csinálok, azt képzelem, hogy a kinti egyetemen vagyok és egy ottani órára dolgozom, így minél igényesebbre próbálom, mert a németek előtt nem éghetek be.. Amikor futni megyek, gondolatban az ottani öltözőkben öltözöm át és futáskor meg az ottani teremben győzködöm magam, hogy na még egy kört. Szóval nagyon elvagyok.
Ja, még nem említettem volna? Csütörtökön megyek ki :) Annyira boldog vagyok! A Basti nevű haveromnál aludtam volna, mert a Wolfiéknál épp szétverik a lakást. Basti egy kollégiumban lakik, de ott mindenkinek saját appartmanja van kis fürdővel, főzőfülkével és hálóval. Na, erre ír tegnap, hogy Csehországba megy az Adelahoz (a cseh legjobb barátnőm - ők is távkapcsolatot folytatnak) így a kulcsokat odaadja a Marconak. Enyém az egész kis lakosztály egész hétre!
A Krizszel is csomót levelezek. Na most végre elárulta magát. Egy bicajt akar ajándékba adni. Mikor mondtam, hogy ez túl nagy ajándék, nem fogadhatom el azt mondta, hogy nem ajándék csak kölcsön. Hogy ne felejtsek el mindent jövő évig. Basszus, tényleg nem fogadhatom el. Csak az a baj, hogy gondolatban már bejártam az egész János-hegyet.. Kicsit beleéltem magam:) De ahogy ismerem a Krizt, ha nem hozom haza vonattal, úgyis utánam küldi postán.. (Ki a fenével szereltetném össze?) És vajon melyik brinyót adná nekem? Ajj. Kit érdekel, úgyse fogadhatom el :(
Na de most mit is csináljak. Olyan izgatott vagyok. Huginak igaza van. Pozitív gondolkozásmód. Amennyire magam alatt tudok lenni, úgy tudok lelkesedni. Valahogy mindíg erre kéne törekednem. :) víííííííí
