Vegre tudom mi leszek ha nagy leszek. Egyedül fogok elni egy icike-picike varosban es lesz egy icike-picike kavezom.Inkabb cukraszda, de lesz pont ket asztal, nyaron meg tavasszal pedig negy. Kint. A diofa alatt. A cukraszda fölött fogok lakni, lesz egy hatalmas erkelyem is, meg verandam, de most nem ez a fontos.
 Az en cukraszdamban lehet majd kapni a legeslegfinomabb csokoladekat. Ezek nem am ilyen celofanos tabla csokik lesznek! En öntöm öket formaba, sajat recept alapjan, mind egyedi lesz es en diszitem öket. Kis papirtölcserben arulom grammra es a vilag minden tajarol a csodajara jarnak majd. Minden kisgyerek ott sündörög majd a boltom elött, rancigaljak majd a szoknyamat, mire en összeszedem nekik a maradek csokireszeleket, a sütivegeket es odaadom. Nagyon fognak szeretni, de mindenki a varosban. A pek majd minden reggel beköszön es beadja a meg meleg barna cipot, a zöldseges velem issza meg a kavejat es az ujsagosfiu felenken rammosolyogni mer csak.
Süti is lesz am nalam! A vilag leggyönyörübb tortai, olyan szepek, mint amilyenek a meseben sincsenek! Csokis, meggyes, epres, vanilias, citromos, mazas, habos, minden. Alomszepek es olyan finomak! Meg marcipanfigurak. Es ha meglatok egy szomorkas embert az utcan, kikialtok neki es a kezebe nyomok valami inycsiklandozo finomsagot. Nagyon fogom szeretni amit csinalok es mindig mosolygok majd mindenkire. Es ezert fognak szeretni az emberek.

(persze, aztan megjelenik Charlie a csokigyarbol)