Megtanultam a brinyomrol ugy leszallni, mint a nagyok. Meg menet közben atlenditem a labam es megallaskor mar felig lent vagyok. (Aki regota bicajozik, az ne röhögjön.) Ezek utan ugy ereztem, az ugratas is összejön. Hat nem. A palyaudvaron bandazo gimisek nagy örömere.. Aztan egykereküzni akartam a piacteren, nos, be kellett latnom, az en jarganyom nem erre született. De ez meg nem minden..

A tegnapi napom tökeletesnek indult. Idöben keltem, böseges reggeli, elinteztem az egyetemen egy-ket dolgot, ebedet föztem, olvastam, aztan a Matthiasszal felmentünk a varhoz. (egy-ket reszen olyan erzesem volt, mintha otthon lennek a földeken Högyesz hataraban. Nagyon jo volt) Aztan hazafele hoviragot szedtem es keszülödtem az esti fitnesstreningre. Az elsö baljoslatu jel az volt, mikor elengedven a bicajom kormanyat hatalmasat taknyoltam az egyetem föepülete elött. Felszantottam a fel setanyt. Aztan szitkozodva felkaszalodok, elindulok, erre a Rudi jön szembe a haverjaval. (akar hallhatta is az esesemet.) Egy honapja nem lattam. Egeszen lenyugodtam mar. Erre most olyan rossz kedvem lett, hogy edzes utan hazamentem es sütöttem gyorsan egy tepsi szivecsket es egy tepsi disznot. (mert az) Es megettem majdnem mindet. Ja, es sütöttem hozza meg egy Woodoo-babat, amit kilapitottam es utana leharaptam a fejet. (Kicsit azert feltem ma, hogy valami baja lesz a Rudinak) De persze ez a gyerek meg süti formajaban is megfekszi a gyomromat.. Ket hete nem vacsorazom, igy a tegnapi banat-zabalas eleg fajdalmas volt. Viszont a konyha meg volt elegedve, azt mondtak ilyen idegesseg-levezetest meg nem lattak. Es izlett nekik.
Es ami meg rosszabb: Tegnap ota a Miki-mano jar a fejemben...

Igen Thomas, ez most epekedes. De nem szegyelem. Megerdemlem, mert annak idejen semmibe vettem az erzeseit. (hu, ez de nyalas lett)