Lencsedékek

Lelkiismeret-furdalasom van. Hogy en itt ilyen jol elvagyok, otthon meg mindenki beteg, szenved, cirkusz van az orszagban, es emellett Anyaek szerintem szetunjak magukat Högyeszen. Vagy ha nem is unatkoznak, gondolom egesz nap dolgoznak, es este bezuhannak az agyba. Itt meg mindenki el es virul, kavezokban ücsörögnek, kirandulnak, külföldi utakra fizetnek be, es mindezt ugy, hogy egy egesz eleten at egy percre nem szakadtak meg. Hihetetlen, hogy itt az ember nem azert el, hogy dolgozzon, hanem azert dolgozik, hogy utana szorakozhasson, baratokkal maszkaljon, moziba, szinhazba jarjon.Es mindenki elegedett, mosolyog es nem azon aggodik, hogy vajon mikor vesziti el a munkahelyet vagy megy tönkre. Annyira bosszant, hogy elmondani nem tudom. Egy szaros napi ketoras meloval többet keresek, mint otthon valaki napi nyolc oras kemeny munkaval. (mindezt olyan minimalis itteni oraberrel, hogy pff.. mar ha dolgozom, mert ket hete nem kellett az idö miatt)  Szoval lelkiismeretfurdalasom van, mert siman tudnek itt elni, de az akkor megfutamodas. Cserbenhagyas. Hütlenseg az orszagomhoz, a csaladomhoz. Most egyaltalan nem erröl akartam irni, es olyan szar kedvem lett. En csak itt bringazom es irom a kis hülyesegeimet, a szerelmi historiaimat, amikor egy csomo embernek igazi gondjai vannak.


A KRizröl akartam irni, irtam is egy eleg hosszu bejegyzest, de rajöttem, hogy nem lenne tisztesseges. A legmelyebb titkait bizza ram, a felelmeit es problemait, es igaz, hogy soha nem kene megtudnia, hogy irtam rola, meg csak olyanok olvassak, akik soha nem fogjak megismerni, de nem tisztesseges. Igy mara ennyi. A többi, amiröl irni akartam, nem illik most sem ide, sem a kedvemhez.